„Visszaút a szívhez”
Életemre árnyát veti a tegnap
Párnám fölött soha nem süt át a nap
Naplómban poros lapok
Múlt időbe tettek az elmúlt napok
Minden álmom, vágyam elrejtettem rég
Ami van, egyszer nem lesz már elég
Kizárok minden mást
És várom a ragyogást.
Visszatérnék én a szívhez
Bár tudnám hogyan
Visszatérnék én a szívhez
S élnék boldogan
Szívemet megnyitom neked
Ez az út ki tudja hova vezet
Segíts, hogy újra kezdhessem én
És találkozunk majd a hosszú út végén
Néha megtévesztő szemedben a fény
Mit is mondhatnék, ha híján a remény
Kell egy kis mámor,
Ez lenne nekem a legszebb álom
Előttem van még egy régi kép
Keresem a jeleket, éltet a remény
Tán vár még rám az igazi csoda
Lelkem feléled, s elindul oda
Rég vártam valakire, aki rám igaz fény bocsát,
S nem csak túléli velem az éjszakát,
Kéne pár jó tanács,
Hogy ne kövessem el ugyan azt a hibát.
Súgd meg, te mit kínálsz
Szívem megnyitom neked
Szerelmed hová vezet
Segíts, hogy újrakezdhessem én
És találkozunk majd a hosszú út végén